Cook kapitány 1778-ban fedezte fel a Hawai szigetcsoportot. Meglepődve tapasztalta, hogy az újszülöttek hátukon fekve lebegnek a meleg áramlatokban és a lagúnákban. A nyugodt és meleg víz mellett élő emberek valóban előbb tanulnak meg otthonosan mozogni a vízben, mint járni a szárazföldön.

A nyugati országokban sokáig alábecsülték az újszülöttek tudását, vízbeli képességeiket pedig teljességgel figyelmen kívül hagyták. A fordulópont 1930-ban érkezett el, amikor Dr. Myrtle McGraw közzétette cikkét a Journal of Pediatrics című szaklapban - "A csecsemők úszási szokásai" címmel. Dr. McGraw 42 gyermekről írt, és készített filmet életük első két és fél évében. A gyerekeket újra meg újra megfigyelve összesen 445 esetről számolt be.

Nem szabad megfeledkeznünk Igor Csarkovszkijról sem, aki az egykori Szovjetunió területén tanulmányozta a csecsemők vízi viselkedését. Módszereit sokan drasztikusnak tartják, de munkássága sokakat ámulatba ejtett.

Fiatalon öngyilkossági kísérletet hajtott végre, belevetette magát a Fekete-tenger habjaiba. Életét két delfin mentette meg, akik kivitték, majd letették őt a tengerpartra. Ez az esemény "életre szóló élmény" volt számára.

Ezután néhány év alatt különféle diplomákat szerzett testnevelési, biológiai, emberélettani ismertekről, majd szülésznek képezte át magát. Sokat foglalkozott az erőszakmentes szülés témakörével, rengeteg szülést vezetett le a Fekete-tenger öbleiben.

Az igazi áttörést kislánya születése hozta el számára. Veta a hetedik hónapra született meg, alig nyomott többet egy kilónál. Nem sok reményt fűztek a megmaradásához. Csarkovszkijnak megengedték az orvosok, hogy saját maga kezelje kislányát. Habozás nélkül egy meleg vízzel teli fateknőbe süllyesztette a pici babát. Fejtámaszt barkácsolt neki, ami a víz fölött tartotta az orrát és a száját, nehogy megfulladjon. A gyermeket szinte állandóan meleg vízben tartotta, aki lassacskán elkezdett szopni. Anyja ezt a tevékenységet is a vízben folytatta a picivel, és megdöbbenve vette észre, hogy kislánya a víz alatt is folytatja a szopást, légzési zavarok nélkül. Ez úgy sikerülhetett neki, hogy gégéje automatikusan elzárta az utat a víz elől a tüdőbe. Vetából egy egészséges vízbarát kisbaba lett. Hat hónapos korában már nyugodtan üldögélt a víz alatt kis medencéje fenekén az orvosok nem kis ámulatára.

Ez volt tehát ama nagy fölfedezés, ami igen fontos szerepet játszott Csarkovszkij későbbi módszereinek kifejlesztésében.

A fiatal "csodadoktor" egymás után ért el szembetűnő eredményeket a koraszülöttekkel olyannyira, hogy híre Moszkván túlra is elért. Sereglettek hozzá az emberek. Nem csupán a reményvesztettek, hanem az újat kutatók, művészek, sportolók is.

Csarkovszkij eredetisége abban rejlik, hogy régóta "előre látta" az ember visszatérését a vízhez. Álmot látott róla. Akkor kezdte ezt álmodni, amikor a delfinek megmentették az életét...

Felhasznált irodalom:
Jessica Johnson és Michael Odent: Mindannyian a víz gyermekei vagyunk
Patrice Van Eersel: Ötödik álom