A bébiúszással kapcsolatban rengeteg téves információ terjed szájról szájra. Az első és legfontosabb, hogy a módszer nevében szereplő úszás valójában nem úszás, hanem inkább ösztönös vízi mozgást takar. Az úszómozdulatokat csak két éves kor után kezdik elsajátítani a gyerekek, amikor már fizikailag és szellemileg is felkészültebbek a mozgástanulásra.
A következő kedvező eredményei lehetnek, ha egy család eldönti, hogy elkezd a kicsivel vízi foglalkozásokra járni:
- Közeli kapcsolat alakul ki a vízzel, a gyerekek korán megtanulnak víz alá merülni, ezáltal később már nem kell hatalmas energiát befektetni ahhoz, hogy gyermekünk legyőzze vízzel szembeni félelmét.
- A szülő-gyermek kapcsolat elmélyül, a kicsik megtanulnak bízni szüleikben vizes környezetben. A vízben feloldódnak az érzelmek, s ez a jelenség is arra az időszakra emlékezteti a babákat amikor még az anyaméhben harmóniában és békében együtt éltek a mamával. Másrészről a papáknak is lehetővé válik az, hogy megéljék azt az egységélményt amelyben az anya és gyermeke léteznek, és ezáltal egy harmonikusabb család alakulhat ki.
- A babáknak életük első néhány hónapjában nemigen van lehetőségük mozgásra, mivel az izomzatuk, csontozatuk és mozgáskoordinációjuk még nem kiforrott. A vízben ez a helyzet gyökeresen megváltozik. A víz felhajtóereje lehetővé teszi hogy a babák sokkal szabadabban mozogjanak mint a szárazföldön. Számukra hatalmas öröm ez a kötöttségek nélküli mozgás ahol nem korlátozza őket a gravitáció nehézsége.
- A vízi foglalkozások hatására a gyerekek "edzettsége" megváltozik, hiszen a mozgás az izmokon kívül megdolgoztatja a keringési rendszert is. Általános tapasztalat, hogy a bébiúszók között gyakoribb a betegségekkel szembeni nagyobb ellenálló képesség, és a bizonyos életkorokhoz kötött mozgások gyorsabb elsajátítása.
- A csoportos közegbe kerülés a bébik számára mindig egy fontos tapasztalat. Azok a babák, akik viszonylag korán kerülnek közösségbe, hamarabb válnak képessé kapcsolatteremtésre és könnyedebben mozognak szociális közegben. A mamák bezártság érzését is erőteljesen csökkenti az, hogy közösségben megbeszélhetik egymással a gyermekneveléssel és az anyasággal kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat.
