A kisbaba nagyon sok reflexszel születik a világra. Ezek közül az egyik a búvárreflex.
Ösztönös veleszületett, ugyanakkor leépülő reflex. A vízben való foglalkozások során a búvárreflex gondoskodik arról, hogy ne nyeljenek, illetve lélegezzenek be vizet. Amikor az imitált (majd később a rendes) merülések során a baba arcára vizet locsolunk, a reflex hatására elzáródnak a légutak. Tulajdonképpen ennek a reflexnek köszönhető, hogy ilyen korán tudunk foglalkozni a babákkal a vízben.
Ez a reflex tulajdonképpen a gyermekek anyaméhből hozott emléke arról, hogy kilenc hónapon keresztül vízben éltek és nem vettek levegőt. A kicsik születésük után még körülbelül 7-8 hónapig hordozzák magukban ezt az élményt, de mint mindenki a gyerekek is különbözőek, így néha előfordul, hogy 8-10 hónapos babák is boldogan merülnek a víz alá.
A búvárreflexet az agy ősi, ösztönös működése kontrollálja, majd néhány hónapos korban az "új agy" a neokortex kezd rohamosan fejlődni és átveszi az irányítást. A búvárreflexet a bébiúszás alappillérének is nevezhetjük, hiszen ezt az ösztönös működést alakítjuk át feltételes reflexszé egy meghatározott módszerrel, melynek hatására a gyerekek az "ösztönös reflexes" időszak elmúltával is gond nélkül merülnek alá. - így később sem fognak már félni a víztől.
